2014-10-07

Egy kis darab menedék, ahol fellélegezhetünk - beszámoló

Fa-ölelés
Fa-ölelés

Egy parknyi fa, egy régi óvodaépület, egy fürdőház, Újlipótvárosban, a Tutaj utcában. Mit jelent mindez nekünk, akik szeptember 18.-án összejöttünk az óvodaépület előtt? Egy kis darab menedék, ahol fellélegezhetünk a fák alatt, közösségi tér, találkozások színhelye lehetne, egy olyan terület, ahol a helyi közösség ereje koncentrálódhatna.

Ha a területet eladják, akkor a fákat kivágják. A lombtömeget közel 3000 facsemete elültetésével lehetne csak pótolni.  Azt mindannyian tudjuk, hogy ennek töredékét sem fogják pótolni. A fák között ott van a mi „hős fánk”, az égig érő jegenyefa, ami szimbóluma lett törekvéseinknek.

 

Szóval szeptember 18.-a, délután öt óra. Anyukák, kisgyerekek, fiatalok és idősek guggolnak a betonon és krétával rajzolnak virágokat, fákat, állatokat, bogarakat, vonatokat. A járda lassan megtelik rajzokkal és körbeéri a régi óvodaépületet. Néhányan csak sétálnak és rácsodálkoznak a jobban sikerült rajzokra. A szervezők krétát osztanak szét és egy népdal szövegét, amit majd eléneklünk. Jó a hangulat, sok a derűs arc, és erős a gyerekzsivaj, így is lehet hangot adni véleményünknek. És voltunk egypáran ott a Tutaj utcában, akik ezt így gondolták.

A megmozdulás megindító része volt, amikor Nagy Ida vezénylésével többször is elénekeltünk egy népdalt: „De szeretnék az erdőben fa lenni, / hogyha engem megöntözne valaki, / átölelném ezt a cudar világot, / ne teremjen egyebet, csak virágot”. Nem harsogott az énekünk, de a jegenyefáig elért a hangunk.  Végül egy szalagot kézben tartva körbeálltuk a régi épületet és megvalósítottuk azt, amiért idejöttünk: rajzainkkal, dalunkkal és fizikai önmagunkkal is körbeöleltük és így védelmeztük ezt a számunkra fontos teret.

Bíró Hajni

 

Megosztás

share on facebook share on linkedin share on pinterest share on youtube share on twitter share on tumblr share on soceity6